Kaldeneker György különleges szakács, aki ismeri, az tudja, hogy mindig valami új recepten töri a fejét. Az új ízekkel, fogásokkal, lekvárokkal pedig mindig sikerül megörvendeztetnie a közönségét. Az április 22-én ötvenedik születésnapját ünneplő kedvenc szakácsunkkal ebből az alkalomból beszélgettem.

Már kiskoromban is szerettem a konyha körül ténykedni, én kevergettem a sütikhez a krémeket, gyúrtam a tésztát, fejtettem a zöldborsót. A gyerekkori emlékek, élmények hatására lettem szakács. Amikor a nagymamám befőzött, én is csinálhattam saját befőttet, amit szép üvegekbe tettem. Már akkor jobban szeretettem a szokásostól eltérő dolgokat. A ballagásra például piros ingben mentem volna legszívesebben, azt azért nem engedték meg akkoriban. De az nagyon jó volt, hogy a gyakorlati órákon a barkácsolás helyett a lányokkal mehettem főzni. A könyvtáros tanítónak segítettem a könyvtárban sokszor, aki a könyvbemutatókra olyan ’különlegességet’ csinált a vendégeknek, mint a szardíniás szendvics. Nem ismertük ezt az ételt, és nagyon tetszett, hogy nem a megszokott vajas-sajtos szendvics volt.

Amikor eljött a pályaválasztás ideje, beiratkoztam a ceglédi szakácsképző iskolába. Itt megtanultam a szakma alapjait, a magyaros konyha ízeit. Egy pilisi étteremben dolgoztam akkoriban, eszembe jut néha, hogy ott álltam egy 2,5 kg-os bárddal, karajt szeletelve, persze minél vékonyabbra, és a nyolcszázadik mozdulatnál már mindenem fájt.

A nagy áttörést az jelentette, amikor húsz éve a kanadai nagykövetség konyhájára kerültem. Imádtam ott dolgozni, mert ott igazán lehetett alkotni.  Kinyílt a világ, sokféle embernek főztem, akik nyitottak voltak az újdonságokra. Volt saját kertészünk, aki zöldségeket, fűszereket termelt. A fűszernövényekbe ott szerettem bele, ott lett kedvencem a rebarbara, a juharszirup. A nagyköveti rezidenciát úgy jellemezték akkor, hogy ez Budapest legjobb étterme. Sok pozitív visszajelzést kaptam a vendégektől, és ez mindig inspirált, hogy még jobb legyek. Főztem filmsztároknak, uralkodóknak, rajongóim közt tudhatom a Jordán herceget és Colin Bell amerikai nagykövetet is.
Lekvárokat már ott is készítettem, például nagyon sok sárga koktélparadicsom termet, és a nagykövet asszony azt kérte, hogy főzzek belőle chutney-t. Így ismerkedtem meg a fűszeres zöldséglekvárokkal, és már akkor éreztem, hogy ebben ki tudom majd bontakozatni a tehetségemet.

Közben elkezdtem dolgozni az Origo portálnak, és gyakran „főztem” a Danubius rádióban, az RTL Klub műsoraiban is. Amikor egy szószgyártótól kaptam ajándékba egy üveg paprikazselét, akkor az annyira ízlett, hogy ki kellett próbálnom. Tudtam, hogy én is tudok ilyet készíteni, talán még jobbat is. Akkor született meg a híres paprikalekvárom receptje, ami azóta is az egyik legsikeresebb termékünk. Erre vagyok a legbüszkébb. A zöldséglekvárok a kedvenceim, amikor az elsőket készítettem, nagyon finomak lettek, rögtön éreztem, hogy ha egyszer ebbe belekezdek, akkor ez sikeres lesz. Így született meg azután a Lekvárosház ötlete. Nagy álmom volt ez, és sikerült is megvalósítani.

A Kaldeneker Lekvárosházat 2011-ben alapítottuk, azóta folyamatosan készülnek az édes és zöldséges lekvárok a kis műhelyünkben. Mindig új recepteken töröm a fejem, különleges gyümölcspárosításokon, mindenféle alapanyagot kipróbálok, és igyekszem megtalálni, ami sokak kedvence lehet.

Nagyon szeretem a munkám, a hivatásom maga a hobbim, és büszke vagyok, hogy szakácsként bejárhattam a világot. Olyan dolgokkal vehetem magam körük, amiket szeretek. A város közepén élhetek egy buja növényekkel dúsan zöldellő szép teraszos lakásban, ahol a fűszereim, a virágaim is jól érzik magukat. Nagyon szeretek utazni. Nem csak a Lekvárosházban főzők, hanem rendezvényeken és fesztiválokon is, nyáron gyakran találkozhatnak velem Tihanyban, amikor a levendulavirágzás is van.

Azt kérdezték tőlem, ha egy aranyhal teljesítené a három kívánságomat, akkor mit kérnék tőle. A kívánságaim a következők lennének:
- Az első, hogy főzhessek Tina Turnernek. Régi nagy kedvencem az énekesnő. Kitartó és az élete olyan küzdelmes, mint az enyém, példakép nekem. Ezért szívesen főznék nekik valami izgalmasat, persze vegetáriánus fogást, mert húst nem fogyaszt.
- A második, hogy a halacska vigyen megint el Kanadába. Ott imádtam a juharfákat nézni szeptemberben, a piacokat járni, és persze a Niagarához is visszamennék.
- A harmadik egy finom születésnapi torta lenne, meg sok meglepetés, mert a meglepetéseket nagyon szeretem!