Ettetek már száznapos tojást, fecskefészekből készített levest vagy utcán sült tofupecsenyét? Ezeket az ételeket Kína bármelyik piacán beszerezhetjük. Ha kevésbé merészek vagyunk, akkor is találunk finomságokat az ázsiai ország konyháján.

A madarakra is gondolnak

Sanghaj gigantikus méretű város, majdnem másfélszer annyian laknak itt, mint Magyarországon. Utazásom egyik célja az volt, hogy közelebbről tanulmányozzam a kínai konyhát. S hol másutt lehetett volna ezt elkezdeni, mint korán reggel a közeli piacon?

Nem kellett sokat gyalogolnom a szállásomtól, az utca másik felén, egy rendezett park mellett találtam rá. Az utcán kis kocsikból kínáltak kókuszdiót, a tetejét levágták, és szívószállal lehet az értékes nedűt kiinni. Érett, illatos ananászt tisztítottak, négyfelé vágták, bambuszágra tűzték, arról lehet akár séta közben is eszegetni. A pékek itt sem alszanak éjjel, kirakatukban frissen sütött, illatozó, hagymával, pirított káposztával és darált hússal töltött lapos kenyerek, kókuszos krémmel töltött piskótatekercsek, mazsolás kalácsok között válogathattam. Bár az itt élők nem fogyasztanak hagyományos kenyeret, azért én találtam szezámmaggal és kukoricával készített cipókat is.

Az első dolog, amibe a piacon botlottam, négyrekesznyi izgő-mozgó, különböző méretű kukac volt. Ugye, ez nem az, amire gondolok? - kérdeztem kísérőmet, Tina Tiant, Kína népszerű színésznőjét, aki megnyugtatott, hogy ez csak madáreledel.

Keskeny kis átjárók mentén virágüzletek, telis-tele méltóságteljesen megöregedett bonszaiokkal, a szivárvány színeiben pompázó orchideákkal, kötegbe rendezett bambuszhajtásokkal és a tisztaság jelképével, a lótuszvirággal.

A száznapos tojástól a tengeri uborkáig

 Találtam száznapos kacsatojást, amelynek titka, hogy a friss tojást bekenik rizshamu és sár keverékével, majd száraz helyen száz napig érlelik. Ettől a légmentesen elzárt tojás megalvad, a fehérje áttetsző barnára, a sárgája pedig zöldesfeketére dermed. Pikáns mártásokat készítenek belőle. Láttam még szürke színű és apró méretű tojásokat is, de nem mertem megkockáztatni, maradtam a jól bevált tyúktojásnál.

A frissen vágott, szépen megtisztított sertést darabjaira szedve kínálták. Mellette kádakból élő halakat, az elárusítópultról pedig rákokat, kagylókat, medúzákat, tengeri uborkákat és algákat lehetett vásárolni. Vízzel teli dézsában óriási békák és kígyók úszkáltak. Éppen akkor szedtek szét egy kisebb méretű cápát és teknőst. A teknősből és a cápa uszonyából levest készítenek, húsát megsütik.

Friss, helyben készült tészták között is válogathattam. Hosszú rudakon lógatva szárították, majd húsz-harminc centis darabokra vágva, kötegekben árulták. A babos cérnatésztát, vagy ahogyan ők nevezik, a celofántésztát őrölt mungóbabból, a cérnametéltet hajdinából, a soment búzalisztből, az üvegtésztát pedig rizslisztből és keményítőből gyúrják.

Alapvető élelmiszerük a szója. A mungóbab csíráját wokban megsütve, húsokkal, tésztákkal vagy zöldségekkel együtt fogyasztják. A szójababból tejet, joghurtot és túrót készítenek. A szójatúró, vagy más néven tofu, több változatban kapható. Íze semleges, így átveszi annak az ételnek az ízét, amelyikbe beleteszik. Pirítva, olajban kisütve, párolva, megtöltve vagy önmagában is fogyasztják.

Teát csak kóstolás után lehet vásárolni

Ámultam és bámultam a zöldségek között, elkél a segítség és a magyarázat a kísérőmtől. A gombákat elsősorban szárítva, az ételeik ízesítésére használják. A friss gombák közül az enoki, a fafül, a rizsszálas bocskor, a namekogomba, a shiitake vagy tölgyfagomba és kínai gomba alkotta a választékot.

De volt ott barázdás uborka, amelynek a héját csak lekaparják, majd a húsát leforrázva salátához használják. A pok choy a káposztafélék családjába tartozó zöldségféle, méretétől és tömörségétől függően mindegyik fajtát másként nevezik. A bambuszrügy, a lila spenót, a csíráztatott fokhagyma, a harminccentis zöldbab, a lótuszgyökér, a háromlevelű lóhere, a gyömbér, a tengeri káposzta, a zöldbab- és zöldborsóhajtás egyaránt a hétköznapi kínai konyha alapzöldsége.

Aki megszomjazott, frissen facsart narancs- vagy cukornádlével is olthatta szomját. Igaz, a helybeliek a szomjukat elsősorban forró vízzel vagy teával enyhítik, ezért érdemes bekukkantani a teaüzletbe is. Itt először kóstolni kell, és csak utána vásárolni. Maroknyi porcelán tálkákban leforrázva kínálják a kétszáznál is több fajta teához való alapanyagot. Nem csak a hagyományos teacserje leveléből készítenek forró italt. Válogatni lehet a szárított krizantém-, rózsa-, jázmin-, százszorszép-, kamilla-, hársfavirágszirmokból, a felszeletelt és megszárított vadkörtéből, almából, zöldcitromból, narancsból is.

A falon ajándéktárgyak, préselt tealevelekből képek, kínálótálcák, poháralátétek. A polcokon cserépből készített teáskannák, csészék és minden, ami a teakészítés és -fogyasztás szertartásához nélkülözhetetlen. Leültettek, kortyolgattam a jázminból készített teámat, amely nemcsak nagyon finom, hanem szép is volt: diónyi nagyságúra összepréselt teafüvet tettek ugyanis üvegpohárba, ami a forró víztől kinyílt és kicsi virágcsokorrá változott.