A baj az, hogy két Lőrinc nap is van! Az elsőt augusztus 10-én, a másodikat szeptember 5-én ünneplik (kivéve a dinnyetermesztők, akiknek ezek a dátumok nem ünnepet, hanem gyásznapot jelentenek). A népi bölcsesség szerint Lőrinc napja(i) határnapnak számít(anak): ekkor a dinnye már ízetlenné válik, mert "Lőrinc belepisilt a dinnyébe". Hasonló mondások szerint Lőrinc napja után a fa sem fejlődik tovább, illetve ekkor már nem tanácsos a folyókban fürdeni. Valószínűleg e bölcsességek a szeptemberi Lőrinc napra vonatkoztak.
Augusztusi dinnyeszezon
A magyar dinnyeszezon pedig augusztusban indul be csak igazán, ekkorra érinek be a legédesebb görögdinnyék és az áruk is ekkorra lesz a legalacsonyabb. Azt elmúlt évek piaci tapasztalatai alapján mindig megjósolható, hogy a következő évben mikor, s mennyi lesz (megközelítőleg) a görögdinnye ára. A dinnyeszezon kezdetét természetesen mindig nagyban befolyásolja az időjárás: hideg, esős tavasz esetén egy-két héttel később juthatunk igazi ízletes magyar dinnyéhez.
Spanyol dinnye a magyar falu szélén
Évről évre egyre kevésbé tapasztaljuk, hogy a dinnyeszezonnak van eleje s vége: június elején már találkozhatunk a vidéki útvonalak mellett dinnyéjüket utánfutóból kínáló árusokkal. Az optimista hazafiak gondolhatnák, hogy ilyen korán fóliasátorban vagy fóliaalagútban termesztették ezeket a dinnyéket, azonban kijózanító tény, hogy az előszezonban rendkívül sok dinnye lép be a magyar határon. Az import elsősorban Görögországból, Törökországból, Spanyolországból, esetleg Marokkóból érkezik – legtöbbször szerencsére kiváló minőségben.
Magyar a dinnye?
Az importdinnye külseje többnyire megegyezik a magyaréval, hiszen külföldön is azokat a típusokat és színváltozatokat termesztik, mint a hazai termesztő körzetekben, például Hevesben, Békésben, Baranyában. Ennek ellenére van mód arra, hogy többé-kevésbé megbizonyosodjunk a dinnye hazaiságáról. Például eleve gyanakodhatunk, ha még a szezon előtt állunk. A dinnyeárust is megkérdezhetjük, bár nem minden kereskedő van tisztában a nagybani piacon vett áru származási helyével. A dinnyevásárlás tehát – sok egyéb terményhez hasonlóan – bizalom kérdése. Megbízni pedig elsősorban az ismerősökben, helyi kereskedőkben, esetleg magukban a termesztőkben szoktak az emberek.