A vegetáriánusok régóta ezzel az egészséges, ízletes és különleges tökféle zöldséggel dobják fel menüiket. Most tisztázzuk, miért.

A legtöbbünk valószínűleg nem jön zavarba, ha uborkát vagy tököt kell választani a piacon, de egy cukkinit bepakolni a kosárba már sokkal kényesebb téma. Fényes, sötétzöld héja és alakja miatt akár össze is téveszthetnénk az uborkával. Közelebbről megnézve persze megtalálhatjuk a kabakosok - így emlegetik a tökféléket tudományos körökben - tökre jellemző vonásait: vastag szár a termés végén, szemölcsök nélküli héj és a felvágás után szemünk elé táruló, tököt idéző belső. Foglaljuk össze tehát, amit eddig a cukkiniről megtanultunk: méregzöld, hosszú, egyenes uborka-szerű termés, amelynek tapintása sima és állaga kemény.

Különleges: éretlenül fogyasztják

A Magyarországon viszonylag újnak számító zöldség a hagyományos töknek az a változata, amelyet kizárólag éretlenül érdemes fogyasztani. Ellentétben például a nálunk sokkal ismertebb laskatökkel, amelyet héjának csontkeménnyé válása után, teljes érettségben eszünk. Nyugati országokban járva könnyen összetéveszthetjük a cocozella (ejtsd: kokocella) nevű tökfélével, amelyhez nagyon hasonlít, de ennek termése kicsit hosszúkásabb és enyhén hajlított is.

Meghódította Európát

Nyugati szomszédainknál cukkinivel már két évtizeddel ezelőtt is találkozhattunk. A növény maga Észak-Amerikában honos, a termesztés története itt egyes források szerint igen korai, még a kolumbuszi időkre vezethető vissza. Európában először Olaszországban kezdték termeszteni, a legtöbb szakirodalom a XVIII. századot említi. A mediterrán országokban kevés ételből hagyják ki ezt a tápláló és finom zöldséget, amelyet úgy frissen, mint főzve építenek be mindennapjaikba.

A rokonaira jellemző módon maga sem igényes túlságosan a környezeti feltételekre - ami minden esetben azt jelenti, hogy számára optimális körülmények sok helyen adottak -, így Európa hűvösebb klímájú országait is meghódította, köztük Angliát, Németországot és Hollandiát.

A megszokott ételeket is feldobhatja

Hazánkban az utóbbi öt évben vált igazán általánossá - talán a szuper- és hipermarket-kultúra hozta magával. Végül is nem segít, ha kiderítjük, vajon miért, mikor és kinek vagy minek a segítségével ismerhettük meg ezt a csodálatos zöldséget. A lényeg, hogy mi magyarok hamar megszerettük, rájöttünk, hogyan használhatnánk okosan.

Sok magyarként számon tartott étel gazdagítható vagy változatosabbá tehető a cukkinivel, de a modern táplálkozási kultúra hatására kialakult új étrendbe is tökéletesen beleilleszthető. Roppant valószínű, hogy ez utóbbi volt a fő indoka népszerűvé válásának; saláták, vegetáriánus-diétás menük szinte el sem képzelhetők e nélkül az alacsony szénhidrát- és kalóriatartalmú zöldtök nélkül.

Cukkini sütve, töltve, rántva

Sokat törtük a fejünket, hogyan válogassuk össze a legjobb cukkini recepteket. Nem könnyű feladat, ugyanis rendkívül sokoldalú zöldségről van szó, mely ráadásul közel sem nevezhető történelminek. Lássuk, mire jutottunk!

Cukkini nyersen

A kicsi és zsenge termések nyersen való felhasználásának csak fantáziánk szabhat határt. Salátákba apróra, leginkább julienne-re (csíkokra) vágva, hámozatlanul tesszük. Társíthatjuk sárgarépa, jégsaláta, lollo saláták vagy madárbegy saláta mellé. A cukkini ecetes öntetekkel, tejszínes vagy majonézes szószokban elkészítve egyaránt ízletes. Próbáljuk ki az uborkából készülő tzatzikihez hasonló módon összeállított, friss és laktató finomságot, amely pillanatok alatt az asztalra varázsolható.

Ehhez az ételhez először csíkokra vágjuk a cukkinit, sárgarépát és ízlés szerint bármilyen egyéb zöldséget (paprikát, édeskömény gumóját, szárzellert). Egyetlen dologra figyeljünk: lehetőleg minden hozzávalót körülbelül ugyanolyan méretűre szabdaljuk. Ezután más dolgunk nincs is, mint egy pohár tejfölt (zsírosat, vagy diétás, azaz csökkentett zsírtartalmút) kevés sóval és annál több apróra vágott vagy pürésített fokhagymával összekeverni (egy pohár tejfölhöz 4-8 gerezd is felhasználható) és pár órán át állni hagyni, hogy összeérjenek az ízek. Végül belekeverjük az összevágott zöldségeket és készen is van a friss ízű, szemet gyönyörködtető finomság.

Cukkini sütve

Követhetjük a franciák vagy olaszok példáját, ha kertünkben elég korán leszüreteljük a picike terméseket. Legjobb, ha még a sárga virággal együtt vágjuk le őket, és finoman megforgatjuk a bébi-cukkinikat fűszeres lisztben (bors, oregáno vagy kakukkfű, só és liszt). Ezután már mehetnek is a vaj és olívaolaj keverékébe, ahol pillanatok alatt aranybarnára pirulnak. Túl sokáig ne hagyjuk a cukkinit a forró zsiradékban, mert a zsenge termések hamar túlsülnek és ellágyulnak.

Szintén a legfiatalabb termésekből készíthető finomság a rántott cukkini. Ehhez karikákat vágunk a zöldtökből; vágjuk ferdén, mint a szalámit, s így nagyobb és tetszetősebb szeleteket kapunk. Ezeket sózzuk, borsozzuk és rövid ideig állni hagyjuk. A sótól kevés levet enged majd, ne ijedjünk meg ettől. Lecsepegtetjük, bebundázzuk (ennek három lépcsője: liszt, tojás és szezámmaggal kevert zsemlemorzsa) és kisütjük. Melegen és hidegen, önmagában vagy körettel egyaránt ízletes.

Cukkini töltve és rakva

Ha kicsit tovább hagytuk a tövön a cukkinit, akkor sem kell kidobni azt. Íme két recept, amelyben a túlérett példányokat is fölhasználhatjuk.

A terméseket megmossuk és kettévágjuk (nem kell meghámozni, hacsak nem látjuk nagyon szívósnak a héj alatti részt). Egy kanállal kikaparjuk a belsejét úgy, hogy körülbelül 1 cm széles falú üreges féltökök maradjanak. Az így kiszedett tökhúst ne dobjuk el, ugyanis bármilyen töltelék mellett döntünk is, felhasználhatjuk hozzá. Tehetünk bele a töltött káposzta hústöltelékéhez hasonló rizzsel, darált hússal és hagymával készült masszát, amelybe belekeverhetjük az apróra vágott tökhúst is. De a darált hús helyett a főtt rizs mellé tehetünk apróra vágott sonkát (füstöltet is), főtt tojást, vagy akár bőséggel friss vagy szárított petrezselymet. A megtöltött félcukkiniket ezután kivajazott tálba tesszük, a sonkás változatot reszelt füstölt sajttal vagy kecskesajttal megszórjuk és a sütőben addig sütjük, amíg megpirulnak (ennek ideje a cukkini korától függően 15 és 35 perc között változhat). 

Egy másik ínycsiklandó recept a rakott cukkini, amely elkészíthető az egészen fiatal és a kicsit korosabb termésből is. Fiatalabb termés esetén még arra sincs szükség, hogy lereszeljük a cukkinit, egyszerűen karikára vágva és vajon kicsit megsütve tehetjük a darált húsból, hagymából készített, pörköltszerűen elkészített húsos rétegek közé. Ha kicsit idősebb a cukkini, akkor előbb gyaluljuk le a nagylyukú reszelőn, majd borssal, sóval fűszerezve pároljuk meg kevés olajon és vízen, s ezzel a masszával borítsuk be a tál alját. Jöhet az első réteg hús, erre kevés tejföl és zsemlemorzsa, majd ismét cukkini. Ezt addig ismételjük, amíg van hozzávalónk. Hasonlóan járjunk el abban az esetben is, ha fiatal cukkinikarikákat használunk. A tetejére cukkini kerüljön, terítsük be tejföllel, esetleg hintsük meg reszelt sajttal. Tegyük sütőbe, ahol 10-15 perc alatt pirosra sül. Sok idő nem kell, hiszen a húst is és a cukkinit is megfőztük-sütöttük előzőleg. Jó étvágyat!

Forrás: Magyar Zöldség Gyümölcs Konzorcium