Nyár elején vendégem volt a Lakáskultúra magazin újságírója, Bors Edit. Hogy mi is történt akkor, azt itt és a magazin novemberi számában elolvashatjátok.
Kaldeneker György "médiaszakács" a Lakáskultúrának immár visszatérő vendége. Pedig legutóbb úgy nézett ki, többé nem lesz módunk felkeresni, mert ő már nem mozdul sehová. És most mégis...
Itt ülök veled az ötvenhárom négyzetméteres lakásod hatvannyolc négyzetméteres teraszán, és pontosan értem, mitől mozdultál.
- Pedig, tudod, ha az ember kikecmereg egy válásból, és megtalálja a helyet, ahol elfogadhatóan tud lakni, akkor nem szívesen vergődik bele újabb bankhitelekbe, nem akar megint beleugrani egy lakáskialakításba, költözésbe. Csak hát... Megismerkedtem valakivel, aki lakásokat értékesít, és hívott, nézzek meg egy új építésűt, ami igazán nekem való. Mondtam: nem. De. Nem. De. Nem jár semmivel, csak jöjjek, és nézzem meg. Na jó, öt perc séta az egész, legyen meg a kívánsága.
Egyenesen ide, a hatodikra jöttünk, megláttam a tetőteraszt, és beleszerettem. Ez volt mindig is a vágyam!
"A terasz egy része komoly fűszerkert, a maradék azonban kellemes szabadtéri étkezőhely. A város panorámájának látványa teszi igazán varázslatossá"
- A kert túl sok nekem, mert ahhoz idő kell: füvet nyírni, a növényeket gondozni, de egy tetőkert pont kitölti az életemet. Vártam a tavaszt, amikor végre kiülhetek a teraszomra, meginni a reggeli kávémat, és ahogy jött a tavasz, vele érkeztek a madarak. Van két baglyom, két szarkám, két pár rigóm, sok galambom, azok itt turbékolnak, de megjelentek a denevérek is. Cinkéim vannak és rengeteg más énekes madár, úgyhogy ez itt a város felett a nyugalom szigete
"Mindenek felett, kedvenceimmel a fűszerekkel"
A rengeteg tető látványa sem hétköznapi élmény.
- Mindent fölülről látni, van abban valami fejedelmi érzés. Itt élek minden felett... ez azt jelenti nekem: föl tudtam emelkedni. Tudod, én egy ezer lelkes kis faluból, Újlengyelből jöttem, rossz tanuló voltam, viszont a szakácsiskolában már kitűnő lettem, mert azt szerettem. Gyerekkoromban minden vágyam az volt, hogy a televízióban szerepelhessek. Most web-kukta lettem, és kész egy tévés főzőműsor sorozatom. Borbély Laci barátom olyan színész, aki szeret főzni, én meg olyan szakács, aki tud is. A humorunk pedig jól rezeg egymásra.
"A médiaszakács konyhája Molnár Vera lakberendező közreműködésével készült, eleve úgy, hogy alkalmas legyen filmek leforgatására. Ez egyrészt megfelelően tágas, mégis kézhez álló teret, másrészt mutatós, profi berendezést igényelt, no meg az ételek szépségét kiemelő természetes fényt"
- A lakást is rögtön úgy néztem, lehet-e forgatni benne, mert az én konyhámnak nem csak főzőhelynek kell lennie, hanem alkotóműhelynek is.
Mutattál néhány részt a sorozatból, mondhatom, mulatságosak voltak. Az ételek meg...gyönyörűek!
- Amióta feltalálták a színes tévét, azóta nekem színesen kell főznöm. Ha töltött csirkemellhez zöldborsót, zöldbabot, zöld spárgát, párolt spenótlevelet és brokkolit adnék, azzal - bár íz ízre jó lehetne - agyonütném a hatást. Én már a köretek válogatásakor színekben gondolkodom. A töltött csirke mellé például egy sárgarépa, némi zöld brokkoli, egy paradicsom, barna sült gomba, hófehér karfiol, és ha egy igazán ütős színt is akarok, ahhoz egy bíbor cékla sem árt. És szép selymes fényű mártás, ami az egészet összekapcsolja.
Összefut az ember szájában a nyál, és szemében a könny a gyö-nyörűségtől. Mintha csak festményt készítenél.
- De csak a természet kínálta anyagokkal. Szegény dolognak tar-tom, amikor kollégák mesterséges színezőket használnak, hiszen - csak nézz körül! - a természet a színvilág minden árnyalatában bővelkedik. Aki az élő anyagokkal nem tudja kifejezni az ételt, az ne menjen szakácsnak.
Nálad viszont minden egyszerre szép és élvezetes. Hol és mikor láthatjuk a filmjeidet?
- Te, én, meg a barátaim bármikor nálam, de vetíteni, úgy látszik, a kutya sem akarja. Egy éve állnak az egyik televíziónál, elbírálásra várva. Pedig nem szokványos főzőműsorok: Borbély Laci színészi képességét és az én szakácstudásomat ötvöztük mindkettőnk humorával. Van egy mulatságos "szappanopera" paródia része, amiben minden karaktert - önmagát, a fűszerest, a zöldségest, de még saját anyját is - Laci játszik, ezt retrós hangulatban vettük fel, viszont amint főzésre kerül a sor, előugranak a kristálytiszta színek, és jönnek a hiteles ételek, amiket én adok a műsorhoz.
A lakásodat ugyanúgy "főzted ki", mint az ételeidet, nem is tudom mi az erősebb benne, a látvány vagy a praktikum.
- Én egyszerű ember vagyok, és ha a főzési stílusomat nézzük, az is mesterkéletlen módon elegáns.
"Bár a nappali pont akkora, amekkora funkcionálisan szükséges, a nagy üvegfelületen át látható óriási terasz jóvoltából mintegy "megnő". A négy Vasarely-zebra képet házigazdánk nagyíttatta és úgy kasírozta fel - tíz éve kíséri otthonról otthonra"
- Egyszerű ételeket főzök, igaz mindig valami furfanggal. Ha például gyors desszertet akarok összedobni, egy kis cukorszirupba pici tokajit vagy eperlekvárt teszek, beledobok bazsalikomot, rozmaringágat, gyümölcsöket szórok bele, egyet rottyan, és kész a "Rozmaringszirupban párolt gyümölcs". Az ételeimbe mindig teszek valamit, amit mások nem szoktak, de ha, akár ételben, akár lakásban, túl sok a "sok", az engem nyomaszt. Ha viszont van egy lakhelyem, ahol olyan tárgyakkal, emberekkel veszem körül magam, akiket szeretek, akkor azok látványa megnyugvást hoz. Minthogy társam nincs, őt a környezetem és a munkám pótolja.
"A fűszerkertben megtalálható minden, ami az ínyenc sütés-főzéshez szükséges"
- Itt vannak például a fűszerek: ők társaim. Nélkülük hol lennék? Ízek, színek nélkül egy szakács mit tud csinálni? Semmit.
A lakásváltásnál maradva: mi volt az, amivel leginkább meg kellett küzdened?
- Hogy nem volt konyha, nem voltak színek, igaz, azokat pillanatok alatt kitaláltam, de például a bútorösszeszereléstől nagyon féltem. Nem vagyok műszaki ember, egy széket összerakni nekem komoly munka. Anyázok közben, fölhólyagosodik a tenyerem, úgyhogy a háromszáznyolcvan dobozt, amiben az összes bútorom egyszerre megérkezett, inkább olyanokra bíztam, akiknek jobban áll a kezében a csavarhúzó. Ők egy hét alatt összerakták a lakást.
"A Konyha a nappali teréhez csatlakozik, a pult falát meglepő és szellemes dekoráció, egy rizsesdobozról felnagyított vonalkód díszíti"
"A hálószoba a bejárattal szemben kapott helyet, így különösen előnyös a nagy üvegfelület, amely nyitott ajtónál a belépőt fogadja. A jó arányú ablakok előtti sötétítő rolók kifejezetten dekoratív hatást keltenek"
És mi volt a legörömtelibb élményed? Amikor a szívedhez kaptál, és azt sóhajtottad: édes istenem!
- Amikor egy reggel az IKEA-ba siettem látványfőzésre, és épp csak összefutottam a növényeimet szállító kamionnal, majd pedig este, mire hazaértem, itt állt a kert, készen. Lekuporodtam a teraszfal mellé, nekitámasztottam a hátamat, és csak ültem, ültem, meg ültem. Amikor elmentem otthonról, a terasz még élettelen volt, de amikor hazajöttem, az addig üres cserepekben már bennük volt az élet.
"Kellemes látvány az üvegcsempés zuhanyfülke és a fürdőszoba raszteres csempeborítása, amely a konyha faláról már ismerős lehet. A bútorzat - a lebegő üvegpolcok, a könnyed, nyitott állópolcok és a rácsos szennyestartó - az IKEA-ból származik"
"A fürdő valódi ékessége a koptatott tengeri kavicsra emlékeztető formájú, pultra ültetett, ovális mosdótál"
- Szinte az egyik pillanatról a másikra jelent meg: a fákon citrom csüngött, virítottak a virágok, a földből apró snidling tört elő. Láttam, éreztem, ahogy a növényeimből törekszik elő az energia. Ez olyan nyugalmat és boldogságot adott nekem, amit, aki nem élte át, el sem tud képzelni.
Bors Edit
Eredeti megjelenés: Lakáskultúra magazin
Kapcsolódó linkek: