Nagy öröm az a gazdának, mikor az egész évben gondozott, hidegre érzékeny, és mostoha körülmények között nevelt növénye termőre fordul.

Állandó lakója a kertemnek több mediterrán növény. Babér, citrom, kelmentin, és a fura szerzemény, a zöldhéjú mandarinfa. Nyáron nem sok gond van velük, állandóan, naponta többször kell locsolni, néha tápsózni, mert a kis kaspó nem tud elegendő tápanyagot biztosítani nekik.

Télen a folyosón, ahol hűvös van, ott telelnek át. Sajnos a téli vegetáció alatt némi veszélynek ki vannak téve. Elszaporodnak levelein az élősködő levéltetvek, és szemet szúr a betörőknek az épp sárgálló termés. Igen, sajnos az egyik termetes citromfát ellopták.

Beköltözésemkor kaptam egy apró, hosszúkás termésű, úgynevezett kumkat mandarint. Ezt koktélok dekorálására használják, íze elég keserű. Az állandó gondozás ellenére egyik évben a gömbkoronája elhalt, de az oltás alatt újra kihajtott. Pár év erősödés után újra virágzott és termést hozott.

Az eredeti gyümölcs helyett, ami az apró, hosszúkás kumkat volt, nagy és haragoszöld mandarin ért be a fán. Sokáig vártam, hogy besárguljon, de nem tette.

Leszedtem belőle párat, felvágtam, és a belseje aranylóan sárga volt, az aromája pedig felülmúlt minden mandarint. Ezt a termést a zöldtea-zselé készítésekor használtam, láthatjátok a fotón.

Most elégedett vagyok, ugyanis a két termő citromfa rogyásig van a sárga, szaftos termésekkel, mellette ott vigyorog az apró rokona, a klementin mandarin.