Kaldeneker.hu - Aranylagziban voltunk

Szüleim 50 éve élnek boldog házasságban. A kerek évforduló alkalmából kirúgtak a hámból. Újlengyelben, szülőfalujukban tartották az Aranylakodalmukat. Jó kis buli volt.

Újlengyel kis község Budapesttől 50 kilométerre, itt élnek szüleim szinte születésük óta. Nagymamának volt a nyolcadikos ballagási bálja, apukám már elmúlt tizennyolc éves, elmentek a bálba. Ott ismerkedett meg anyukámmal, aki nagyon jól táncolt, utána szó szót követett és lassan négy évig udvarolt neki. Apukám huszonhét hónapig volt katona, a Német Békekötés miatt tovább szolgált. Majd amikor leszerelt, egy hónapra rá megtartották az esküvőt. Előbbre tervezték, de a politikai éles helyzet miatt nem engedték leszerelni. Tél volt, már kilábaltak belőle, havas, hóviharos rossz idő volt, 1962. február 17. volt a napja. Varga kocsma, a régi vendéglő adott helyet a lagzinak, most bolt áll a helyén. Kétszáz személy fért be, annyi vendéget hívtak. Szakácsnő főzött Újhartyánból jött, Médi néninek hívták. Ő vállalt lagzikban főzést a környéken. Két disznót, egy jó kétmázsás növendék borjút, 10-15 tyúkot, csirkét vagy kétszázat vágtak. Délre pörkölt, sült oldalas krumplival és nokedlivel, hozzá savanyúság és sütemény volt az ebéd. A templomi és a tanácsházán megtartott esküvő után a menyasszony és a vőlegény elment a fényképészhez, Péter Karcsi bácsi vitte Pilisre, mert akkoriban még nem jött házhoz. Utána, este hat után kezdődött a vacsora, egyből egy kiadós áramszünettel kezdődött. Kölcsönkértek az iskolától gázlámpákat, azzal kivilágosodott, majd egy óra késéssel kezdődött a vacsora. Addig is jól elmúlatták sötétben, gázlángnál az időt. Akkor jött az újházi tyúkhúsleves, főtt hús paradicsomszósszal, rántott borjú, csirke, disznó, sütemények és torták. Éjfélkor vadas zúzából, kenyérrel, mellé rétes. Tizenegy tagú rezesbanda, Sanyi bácsi volt a nagydobos, ők húzták reggel hétig a talp alá valót. Nagyon hideg volt, hajnal felé egy bográcsban forraltak 20-30 liter bort, majd szedőkanállal sorban állva kimérték a legényeknek. Így lett vége ötven éve a szüleim lagzijának.

Most is hideg volt, előző nap leesett egy jó adag friss hó. Az akkori vőlegényből és menyasszonyból nagypapa és nagymama lett. Gyermekek sem élnek már a szülői házban, nővérem Olaszországban, jómagam Budapesten élünk. Újra összegyűlt a család és barátok szép tábora Újlengyelben, a Muskátli Vendéglőben.

Anyakönyvvezető várta a régi ifjú párt, annak rendje és módja szerint újra összeadta őket, megható volt… Apukám felolvasott egy levelet, amit a vendégeknek írt:

„Kedves családom, és kedves vendégeim!

Köszönetet mondok, hogy eleget tettek a meghívásomnak. Köszönömz Úr Istennek, hogy együtt megélhettük az elmúlt ötven esztendőt. Engedjétek meg, hogy köszöntsem édesanyámat, Apollóniát, aki ma ünnepli kilencvenedik születésnapját. Megköszönjük, hogy abban a nehéz helyzetben felnevelt bennünket. Háborús időszakban voltunk kicsik, és apánk akkor volt kilencvennyolc hónapig katona és fogoly. Kívánom, hogy a hátralévő életében éljen békében és boldogságban.

Ez a nap számunkra nagyon szép ünnep. Köszönöm feleségemnek, Borbálának, hogy betegségemben mindig mellettem volt, és együtt oldottuk meg az élet minden problémáját. Köszönetet mondok a gyermekeimnek, és unokáimnak, hogy az élet egyenes útját választották.

Ha egy kívülálló megkérdezné, mi a hosszú házasság titka, én három szóban tudnám elmondani. Első a szeretet, második a szeretet, és a harmadik a szeretet."

Szerencsés embernek kell, hogy tartsam magam. Sajnos nem sokan dicsekedhetnek el azzal, hogy szüleik megélik az 50-ik házassági évfordulójukat, nekik sikerült.

Sok boldogságot, egészséget kívánok nekik!

Barátnők