Ezt az ételt a nagymamámtól tanultam, nem sok családban, főként a sváb településeken, Újlengyelben, Vecsésen és Újhartyánban készítik.

Régebbi időkből származik, amikor még nem ismerték a mélyhűtést és nem lehetett friss zöldségeket télen kapni. Általában a pénteki húsnélküli napokon főzték bablevessel együtt.

Bablevest kell készíteni sok babbal, hagyományos módon sok zöldséggel. Amikor a bab megpuhul, szűrőkanállal szedjük ki körülbelül a kétharmad részét. A bablevest ezután a megszokott módon fokhagymás rántással fejezzük be.

Egy lábasba olvasszunk zsiradékot (régebben zsírt használtak, de ma lehet Rama-val

vagy olajjal is készíteni), tegyük bele a lecsöpögtetett és megfőzött babot, majd krumplinyomóval törjük össze. Állandó kevergetés mellett pirítsuk meg. Ha szükséges, sózzuk és egy kevéske őrölt borssal fűszerezzük. Keverjük össze a kifőzött széles metélt tésztával. Savanyúsággal fogyasszuk.

A főétkezésünk első fogása is lehet leves. Elősegíti a gyomornedvek képződését, ezáltal előkészíti a gyomrot a fő fogás befogadására, folyékony előétel szerepe van.

A levesek akkor válnak igazán melegítővé, ha olyan fűszereket használunk ízesítőként, amelyek dominánsan kiegészítik és kiemelik a leves fő alapanyagát.

Ne feledkezzünk meg a levesbetétekről! Krémes levesek tetejére pirítsunk száraz serpenyőben olajos magvakat. Héj nélküli tökmagot, szeletelt mandulát, szezámmagot, napraforgómagot szórhatunk minden olyan levesre, ami nem gyümölcsökből készül. Ezeket csak tálaláskor szórjuk rá, és csepegtessük meg a levest pár csepp különleges tökmag-, pirított szezámmag-, szőlőolajjal.

Ha a levest megszórjuk összekarikázott újhagymával vagy snidlinggel, ízük azonnal megfiatalodik.