Az Ázsiát és Ausztráliát összekötő, mintegy ötezer kilométer hosszú Indonéz szigetvilág 17 508 szigete közül talán a legszebb Bali. Földi édenkert, ahol teraszosan művelt, élénk-zöld rizsföldek, azúrkék tenger, vakítóan fehér homokos part, színes korallszigetek, vadon nyíló pompás orchideák és mosolygós, barátságos lakosok várják a látogatókat.
A Kumba Sari piac, Bali fővárosának, Denpasarnak központjában, egy csatorna két oldalán helyezkedik el. Az egyik felén hatalmas zöldséges, húsos és halas standok, és egyéb, alapvető élelmiszereket árusító üzletek találhatóak. A csatorna túloldalán kaptak helyet a fűszer- és gyógynövényeket árusító kofák boltjai, az emeleti részen pedig gyönyörű kézműves-termékeket lehet vásárolni - nagyon olcsón. A piac előtt parkoló teherautókról, az asszonyok a fejük búbjára pakolva hordják be a rizzsel megtöltött zsákokat - errefelé megszokott, hogy a nők végzik a nehezebb fizikai munkát.
A piachoz közeledve, mind erősebb fahéj illat lengi be a párás-dunsztos levegőt: a méteresre vágott fahéjdarabok, mint a szőlővenyigék, kévékbe kötve sorakoznak a fűszerekkel teli zsákoknak támasztva. Kilóját húszezer rúpiáért mérik, ami körülbelül 440 forint. A fahéjat itt nem csak fűszerezésre használják, készül belőle cukor- és szappantartó is, de fahéj pálcikát használnak kiskanál helyett a kávézókban is.
A vaníliától a galangáig
Nagy mennyisében terem itt az egyetlen ehető trópusi orchideaféleség, amelynek erjesztett termése a vanília. Minden egyes virágot kézzel poroznak be, ami bár nagyon aprólékos feladat, nem húzódhat sokáig: a virágok csupán egy napig nyílnak, ennyi idő áll a beporzást végző munkások rendelkezésére. A hat-kilenc hónapig növő vaníliababot leforrázzák, majd dobozokban gőzölik, az erjesztés során alakul ki finom, édeskés aromája. Mivel ennek a ritka fűszernövénynek a termesztése igen macerás, ezért ára kissé borsos - bár Indonéziában jóval olcsóbban hozzá lehet jutni, mint Európában: kilóját itt körülbelül tizenötezer forintnak megfelelő rúpiáért mérik, míg Angliában darabja hat-nyolc angol font, vagyis körülbelül három-négyezer forint.
A másik fontos, errefelé honos fűszerv a kurkuma gumóját frissen, szeletelve és megszárítva, valamint porrá őrölve árusítják. Fontos alapanyaga a sárga curry-s ételeknek, de ez a gumós fűszer kiváló gyógyír hasmenésre is. Mindenhol megterem, szép piros virága dísze a trópusi kerteknek. Egy kilónyit 15 ezerét (320 forintért) hozhatunk el belőle.
A koriandermag hatalmas zsákokban várja, hogy kizacskózzák. Fél kilónyi kerül egy tasakba, ami négyezer indonéz rúpia (közel 86 forint).
Borsból többfélét is lehet vásárolni: frissen a fürtökben csüngő zöldet, szárítva a fehéret - aminek kilója 35 ezer rúpia (760 forint) - és a feketét, amiből 12 ezer rúpia (260 forint) egy kiló. Szerecsendióból is bőséggel lehet válogatni: itt főként az ovális fajtája terem meg, amit a héjával együtt lehet megvenni és csak felhasználáskor kell kibontani a burkából. Így a termésre rászáradt virágját is fel tudjuk használni, ami elég drága fűszernövény: kilója 70 ezer helyi rúpia, kicsivel több, mint 1500 forint.
Tenyérnyi nagyságú friss gyömbér, ginszeng és galangagumók várják kókuszpálmából font kosarakban a vásárlókat. A galanga fűszer gumóját hús- és halételek, saláták, zöldségek, vadételek, likőrök ízesítésére használják. Hagymával, fokhagymával, csilivel és gyömbérrel elkeverve szívesen dolgozzák fűszerpasztává.
A kötegekbe kötött ázsiai citromfű a mindennapok fűszere. Nem nehéz a termesztése, sőt, azt mondják az itteniek, hogy inkább kiirtani nehéz.
Durian, rambutan és szalakok
A csatornán átívelő keskeny híd másik oldalán, a piac bejárata előtt kofák árulják fonott kosárkáikból a házuk táján megtermelt zöldség- és gyümölcsféleségeket. A zöldcitrom mini változata is megvásárolható, az itteni árakhoz képest nem olcsón: közel 10 ezer rúpiáért kilónként. Az avokadó mindenhol hegyekbe tornyozva, darabja 500 rúpia, olcsó, alig kerül 10 forintba. A piacon meg is lehet kóstolni: kókusztejjel és pár szem jégkockával összeturmixolják, majd poharakba töltve, szívószállal lehet elkortyolgatni. Jól esik még a hőségben a friss ananászból, papájából, mangóból, guavából és kókuszból készített frissítő ital, vagy élénkítőnek lehet kortyolgatni a gyömbéres, citromfüves kávét és teát.
Nagy rakásban áll a durian gyümölcs, vagy ahogyan nálunk ismert, a majomkenyérfa termése. Érdekes portéka, lapos-tüskés mint a sündisznó, darabja akár ötven kilósra is megnő. A fák törzsén lógva érik be, majd a majmok csemegéje lesz, ha nem szedik le időben. Sós és édes, tejkaramella ízű, viszont büdös, csatornaszagú gyümölcs. Nagy táblák figyelmeztetik a turistákat, hogy a durian nem kívánatos gyümölcs a szállodák szobáiban. Érdekes és finom gyümölcs a "hajas" rambutan, nevét a rambut szóból kapta, mai indonéz nyelven hajat vagy szőrt jelent. Dió nagyságú, tűzpiros termését horgas szálak borítják. Rendszerint nyersen, gyümölcsként fogyasztják, kilója 500 forintnak megfelelő rúpiáért kapható. A szalakok a nevét a kígyóra emlékeztető külseje miatt kapta, héját ugyanis pikkelyek borítják.
Szinte forr a levegő a csilis kosár körül, amiből többfélét is árusítanak: apró pirosat, vaskosabb húsosat, zöldet és ragyásat. Méregerős mind, a helyiek tudják, melyiket mibe tegyék, minden ételnek megvan a bele való csili-párja. Egy kiló 14 ezer rúpia, kicsit több mint 300 forint.
Madarak, hüllők, halak
A fedett piac szinte visszhangzik az eladóktól, mindenki szeretne mielőbb megszabadulni a portékáitól - s ezt meg is lehet érteni, tikkasztó a hőség odabent. Nagy bádogtálban nyúzott békacombok arra várnak, hogy valaki kirántsa őket. Mellette tintahalak (25 ezer rúpia), bébicápa (20 ezer), rákok - többféle méretű és fajtájú: a közepes nagyságút már harmincezer rúpiáért meg lehet vásárolni.
A szárnyasok közül a csirke a legkapósabb, 14 ezer rúpia kilója (300 forint). Igaz, többnyire élve árusítják, aztán mindenki otthon saját maga dolgozza fel. Elkészítésével nem pepecselnek túl sokat: fűszerpasztával bekenik, majd banánlevélbe göngyölve megsütik.
Tilinkó, tyúk, kacsa, liba gubbaszt, várják a vevőket bambuszból font ketrecükben. Tojásaik is ott sorakoznak: darabjuk 400 rúpia, azaz 13 forint. Kisebbek, nagyobbak, attól függ, miféle madár tojta. Van a kínálatban teknőctojás, de meg lehet vásárolni a tengeri sóval vastagon bekent sós tojást is. Egy nagy tálcán vajat kínálnak kimérve - ezt a zsiradékot errefelé ritkán használják, inkább kókuszból, földimogyoróból sajtolt főző- és sütőolajjal készítik ételeiket. Egy másik standnál nagy kannákban pálmaszirup, szilárd tömbökben pedig pálmacukor kapható - kilója 12 ezer rúpia, azaz 260 forint. Itt ezt használják édesítőszerként, kicsit erősebb ízű mint a cukor, de kellemes.
Nagy a zaj egy óriási rakás kókuszdió körül, épp kókusztej készül. Egy körreszelő csapja a lármát, ezzel koptatják le ugyanis a kókuszdióról a külső barna, vékony héját, majd a meghámozott, félbe tört dióhúst ennek segítségével reszelik le. A kókuszreszeléket vízbe áztatva nyerik ki a kókusztejet.
Aki idelátogat, mindenképp vásároljon be az indonéz kézművesek remekeiből és ismerje meg a páratlan indonéz konyha ízeit.
