Ne gondoljátok, hogy egyedül élek. Vannak kedves társaim, akiket gondozok, és naponta meglátogatnak. Hálából reggelente csiripeléssel, füttyel ébresztenek. Ők az én madaraim.

Van egy óriási fűszerkertem a hatodik emeleten. Nemcsak én kedvelem, hanem a környékbeli állatvilág is felfedezte. Cinegék, szarkák, rigók, ez a kis énekesmadár, verebek, baglyok, mókusok, vadászgörények járnak ide naponta többször kajálni. A madarakat magokkal etetem, a görény meg fog magának galambot.

Sajnos a görényt be kellett fogatnom egy szakértő emberrel, mert nemcsak a kertben, de a garázsban is jól érezte magát. Imádja a kocsim antennáját, már épp a harmadikat kellett megvásárolnunk, mert szépen elrágta. A nagyobbik baj, persze az, ha a motorházban kedveli meg a kábeleket. Őt a befogó szabadon engedte a gödöllői erdőkben, szerinte ott jobb helye lesz.

Egyik reggel zörgést hallottam a konyhámból, egy kis madárka repült be véletlenül a nyitott ajtón. A kis jövevény madarunk a reggelijét kereste a konyhámban. Sajnos nem talált ki, így meg kellett fognom, és kiengedtem a szabadba. Azóta jól van, naponta többször jár kajálni...

A madarak etetése fontos, főleg itt a belvárosban. Ritkábban találnak maguknak megfelelő étket. Én egy madáretetőt töltök meg rendszeresen olajos magokkal, nagyon kedvelik. A rigók szívesen eszik a vadszőlő termését, amíg van belőle, amikor elfogy, almát kapnak tőlem.

A mókusnak mogyorót tettem ki csemegének. Az énekesmadarak hálából összeszedik a fűszernövényeken és a falon található bogarakat, így egy természetes védelmet is nyújtanak a növényzetnek.

Hát így élek én az állataimmal karöltve.