Így mutatkozott be Kaldeneker György, amikor nemrég egy alapítvány szervezésében Cegléden járt, hogy középiskolásoknak beszéljen az életéről, a karrierépítésről.
Való igaz, van mire szerénynek lennie. Cegléden végzett 1982-ben a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában. A szakma kiváló tanulója versenyen elért eredménye alapján három hónappal korábban kapta kézhez a szakács bizonyítványt.
Az első munkahelyén, Pilisen azonban ennek nem sok hasznát vehette. A közétkeztetésre szolgáló étteremben ugyanis hatszáz főre főztek, az már nem is étterem volt, hanem inkább ételgyár. A kezdő szakácsok naponta három mázsa krumplit pucoltak, sikálták a kilencvenliteres kormos lábasokat, meg tűzifát hasogattak. Főzésre nem is nagyon volt lehetőségük, mivel azt nem merték rájuk bízni. Aki akkor nem utálta meg a szakmát, az megmaradt szakácsnak.
Aztán lekerült a Balatonra, ami nagy lecke minden vendéglátósnak, majd fél évig élt az NDK-ban, ahol megtapasztalt egy másik kultúrát és szert tett némi nyelvismeretre. A budapesti Fórum szálló már valóban olyan helynek bizonyult, ahol megtanulhatta a szakma csínját-bínját.
Amikor a szakma kiváló tanulója versenyen indult, az utcán egy cigányasszony a tenyeréből jósolta meg a jövőjét. Éppen tizenharmadika volt, és ez később is szerencsés számnak bizonyult az életében. Azt nem tudni, mennyi volt ebben a szerepe a cigány asszony jóslatának, de a szakmai karrier szempontjából igen jelentősnek bizonyult az a tíz év, amelyet Kanada budapesti nagykövetségén töltött, szakácsként. Eleinte csak kisegítőként vett részt a nagyobb fogadásokon, majd amikor az elődje távozott, sikerrel megpályázta az állását. Persze ahhoz, hogy betölthessen egy ilyen bizalmi posztot, betehesse a lábát a nagyköveti rezidenciára, előtte át kellett esnie a kanadai nemzetbiztonsági átvilágításon. Régen a királyi udvarokban még léteztek előkóstolók, ők ettek először a királynak felszolgált ételekből, és ha netán valaki meg akarta volna mérgezni az uralkodót, akkor az előkóstoló látta kárát. Ez Kaldeneker György elmondása alapján manapság úgy működik, hogy a kiemelten védett politikusoknak saját vegyészük van, aki például egy nagykövetségi fogadáson felszolgálás előtt már nem kóstolással, nem az élete kockáztatásával, hanem korszerű műszerekkel vizsgálja az ételeket, biztonsági szempontból.
Egy nagykövetségen dolgozó szakácstól egyaránt megkövetelik a pontosságot, a titoktartást és a kreativitást. Ha egy fogadásra meghívottak közül akár csak egyetlen vendégről is tudták, hogy lisztérzékeny, akkor ezt az összes étel elkészítésénél figyelembe kellett venni. Ha magyar volt a fővendég, akkor kanadai menüt állítottak össze, ha meg kanadai, akkor a magyar konyhát igyekeztek bemutatni. Kaldeneker György a tíz év alatt öt nagykövetet szolgált ki. Egyébként szerinte nincs jellegzetes kanadai étel, mivel Kanadában a lakosság többsége bevándorló, akik vitték magukkal a saját nemzeti konyhájukat. De azért léteznek tipikusan Kanadára jellemző élelmiszerek, mint például a juharsziup, a vörös áfonya, a vadrizs, a lazac.
Kaldeneker György az egyszerű étkeket szereti, mert azok mindig nagyszerűek. Tud örülni egy tökfőzeléknek is. Ha megpróbálják felturbózni, túl látványossá, érdekessé tenni az ételeket, akkor azok elvesztik a varázsukat. A saját főzési stílusára az egyszerűen elkészíthető, egészséges, érdekes ételek jellemzők, de azért követi és tanulja a gasztronómiai trendeket. Úgy véli, egyfolytában meg kell újulni, mert különben az ember megáll a fejlődésben, és akkor megmarad pörköltfőző, rántott hús készítő szakácsnak. A nemzeti konyhák közül az indiai áll igazán közel a szívéhez, de rögtön hozzáteszi: minden országnak megvan a saját finomsága.
Jelenlegi tevékenysége: médiaszakács. A kereskedelmi televíziókban való szereplése tette őt országosan ismertté. Saját internetes gasztronómiai honlapot is működtet. Főállásban azonban egy nagyon gazdag magyar üzletember magánszakácsa. Bár jól megfizetik, ez mégis elég fárasztó dolog. Annyi előnye azonban származik belőle, hogy munkaadóját a külföldi útjaira is el kell kísérnie, így már bejárta a fél világot. Mégsem akar innen nyugdíjba menni. Saját étteremre sem vágyik, mivel úgy véli, nincs manapság fizetőképes kereslet hazánkban az igényes vendéglátásra. Nekem megsúgja karrierje következő lehetséges állomását, de arra kér, egyelőre maradjon köztünk, ne verjük ezt nagydobra.
Szerző: Czinege Imre