Apukám a rózsakrumplira esküszik, neki ez vált be minden évben. Pár éve ültet a kertjében sárga hosszúkás korai fajtát is. Ezt még a tél beálltával el is fogyasztjuk, nem elálló fajta. Nagyon szeretem salátának, pürének és megtölteni finomságokkal.

Nemrégiben találtam rá egy honlapra, ahol burgonyaféléket árusítanak, megszámolni sem tudom, mennyit. Mindegyiket más-más ételhez ajánlják.

Pár évvel ezelőtt, amikor egy kis szakmai továbbokulásra bekéredzkedtem egy jó nevű kanadai halas étterembe, ott futottam össze a lila színű burgonyával. Violette névre hallgat, találkoztam már vele Franciaországban is. Érdekesnek találtam, de akkoriban nem hatott meg.

Aztán újból előjött a lila krumpli őrület, rávettem magam, én is bevásároltam kétkilónyit, és elkészítettem egy húsz fős protokollvacsorára, a vajhal sztékemet körítettem vele. Jól mutatott a hófehér hal mellett, amihez még ráadásul szép sárga egzotikus mártást is csináltam. Az ára borsos volt, de az íze szakasztott krumpli.

Nekifogtam, természetesen először meg kell hámozni. Érdemes kesztyűt húzni, mert az indigó lila színe szépen befogja a kezünket, és utána semmivel sem lehet levakarni. Megfőztem, áttörtem, és vajjal, kevéske őrölt szerecsendióval és tejjel pürésítettem. Nyomózsákba téve tálaltam tányérokra.

Pár szemet azért eltettem, hazavittem apukámnak, aki azonnal a termőföldbe ültette. Nálunk is megterem, árulta el a zöldséges, akitől vásároltam, de nem hoz virágot, és a bokor olyan semmilyen sem lesz.. Azért mondta, ne csüggedjünk, mert alatta bőséges termés vár ránk.