Meglátogattam a szüleimet, és anyukám bepakolt nekem két nagy tányér kocsonyát. Én nem szoktam készíteni, de karácsony tájékán szívesen eszem belőle.

Gyerekkoromban, amikor még a szüleimmel Újlengyelben laktam, minden évben hizlaltak disznót. Karácsony előtt, amikor már jó alaposan lehűlt az idő, levágták. Keresztapám volt a böllér, értett hozzá. Jó érzéke volt a disznóságok elkészítéséhez. Finom volt a hurka, kolbász és disznósajt, ami a keze közül kikerült. Én nem nagyon szerettem részt venni az öldöklésben, éreztem, ez a fajta munka nem az én stílusom. Nekem feladatul inkább a bogrács tüzének táplálása, és a disznótoros kóstoló rokonokhoz való eljuttatása volt.

Apukám a pincében nagy fateknőben sózta a húsvéti sonkának valót, naponta át kellett forgatni, hogy a sós páclé mindenhol jól átjárja a húst. Ebbe a teknőbe került a disznóláb, bőre, füle és farka, amiből később főtt a kocsonya. A kolbászokat saját magunk füstöltük. Volt a kertben egy saját tákolmányú füstölő. Deszkából készült, jó magas volt és karcsú. Teteje levehető volt, ott voltak azok a rudak, amire a kolbászt, sonkát, disznósajtot akasztottuk. Akác fűrészporral füstöltük, nagybátyám bognár volt, én szedtem mindig össze a fűrészgép alól a finom és jó illatú fűrészport. Nagy fadarabok nem kerülhettek bele, mert az tüzet okozhatott, és az egész disznóság a mennybe ment volna. Amikor a kolbász kissé kiszikkadt, szép sorjában felakasztottuk a füstölő rúdjaira. Reggel az aljában kis tüzet csiholtunk, és a maréknyi parázsra szórtuk a kosárnyi fűrészport. Szép lassan izzott, füstje átjárta a kolbászokat, aminek nagyon finom lett az íze, és tartósította is a későbbi időkre.

A kocsonyakészítés egy külön attrakció volt nálunk. Anyukám már az előző nap beáztatta a besózott hozzávaló bőrt, fület, farkat, körmöt, hogy ne legyen túl sós. Fokhagymát pucolt, nem keveset, mellé vöröshagymát is. Fokhagymából jó sok került bele, ez adta meg a jó ízét. Elővette a nagyfazekát, belekerült a kocsonyának való, majd szép lassan felforralta. A tetejére feljövő habot leszedte, és nagyon pici lángon reggeltől főzte délig. Előkerültek a nagy leveses tányérok, kellett belőle vagy húsz. A forró kocsonyalét leszűrte, a cupákokat kiadagolta a tányérokba, majd rákanalazta a lét. Apukám megszórta pirospaprikával és kivittük a nyári konyhába, ami télen nagyon hideg volt. Másnap sparheltben hájában jól megsütött  forró krumplival ettük meg. Én így szeretem. Azóta is kocsonyát sültkrumplival.