Nincs még egy gyümölcsfánk, amely olyan sokféleképen szolgálná az embert, mint a szilva. Friss gyümölcsével, aszalványával, lekvárjával szinte minden nap találkozunk.
A szilva hétköznapi, pórias gyümölcsnek tűnhet: nem olyan előkelő, mint a trópusokon termelt ananász, nem olyan különleges, mint az áfonya, nem olyan magamutogató, mint az őszibarack. A piacon ugyanakkor tisztes árat kell fizetnie a fogyasztónak, ha frissen, aszalva, lekvárnak, gombócnak kívánja fogyasztani a gyümölcsöt. Nincs még egy gyümölcsfánk, amely olyan sokféleképen szolgálná az embert, mint éppen a szilva.
Virágcsoda a kertben
A szilvafa már kora tavasszal örömet szerez annak, aki szereti megfigyelni a természet ébredését: fehér szirmú, illatos virágai április elején nyílnak, remek legelőt szolgáltatnak a megporzást végző méheknek, amelyek virágport és nektárt gyűjtenek a virágba borult fán. A megtermékenyült virágok szirmai később mint fehér pillangók lebegnek a kert légterében.
A szilvakertész aggodalmai
A parányi gyümölcskezdeményeket beérésükig sokféle veszedelem fenyegeti, mert a szilvafának temérdek kártevője és betegsége van. Ezért a szilvafák is meghálálják a tavaszi koronaritkítást, a talaj trágyázását és megművelését és a feltétlenül szükséges permetezéseket is. Nem egyszerű tehát a szilvát termelők élete.
Frissen vagy nyomban feldolgozva
A szilva egyike az élettanilag legértékesebb gyümölcsöknek: bőségesen tartalmaz könnyen felszívódó gyümölcscukrot, íz-, illat- és zamatanyagokat, ezért szinte mindenki szívesen fogyasztja. Csak teljes érettségben szabad leszüretelni, mert nem utóérő gyümölcs. Ha éretlenül, savanyú állapotban szedjük le a fáról, akkor tárolás közben se érik be, sőt rövid két-három nap alatt fogyasztásra alkalmatlanná válik. Legízesebb a fáról, frissen szedett szilva, de rövid ideig hűtőházban is jó minőségben tárolható.
Forrás: