Véletlen összefutottam rég nem látott ismerőseimmel, és ilyenkor mit is mond az ember: Ugorjatok fel és összeütök valami kaját. Így megint grilleztünk a teraszon.

Ha még tehetjük, használjuk ki a kellemes időt, én is ezt tettem. A hirtelen jött vendégségre vettem egy nagy jégsalit, amit összetépkedtem és hozzákevertem a fűszerkertből szedett friss és zsenge bazsalikom-, citromfű-, menta- és snidlinghajtásokkal. Isteni illatuk volt, már akkor, amikor mostam.

Tofut grilleztem még, mert az egyik vendég nem eszik húst: neki a felszeletelt szójatúrót megcsorgattam olívaolajjal, kakukkfűvel, rozmaringgal és zsályával pácoltam be sütés előtt, így a parázson jött ki az igazi íze.

Előételt nem csináltam, de feltálaltam egy rozmaringos-szárított paradicsomos focacciát, tudjátok, mediterrán laposkenyeret. Ezt úgy időzítettem, hogy még meleg volt, amikor megérkeztek a vendégek. A focacciát kockára vágtam, olívaolaj és balzsamecet keverékét adtam, hogy abba tunkoljuk.

Itókának egy nagy kancsó szangriát hűtöttem be, vágtam bele sok érett gyümölcsöt, megbolondítottam mentával és citromfűvel. A kertet telepakoltam mécsesekkel.







2011-05-15 15:22
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.