Bárányfelhők alól lassan feltűnik a smaragdzöld Ír-sziget, amit a világ legkitartóbb esői öntöznek. Itt mindenki gyepje ugyanolyan zöld, békésen legelésznek a marhák, birkák, de marad terület a biogazdálkodásra is. Ezek után nem csoda, ha mindenki az időjárásról és az evésről beszél.

Sokunknak van otthon cicája, kutyája, papagája, teknőse. Kedvenceink etetése könnyen megoldható, egész iparág épül ellátásukra. De mi lenne, ha az ölünkbe pottyanna egy gorilla bébi, esetleg betopanna egy elefánt, netán egy kengururól kellene gondoskodnunk?

Már készülök gondolatban a holnapi ebédre. Vásároltam friss rókagombát, úgy tervezem, veszek mellé szűzpecsenyét, és együtt készítem majd el...

Korán keltünk és kimentünk az egyik fővárosi piacra, ahol meglepő gazdagsággal találkoztunk. A homoktövistől a csalánlevélen át a friss kecskesajtokig mindent megtaláltunk. Lehet, hogy mégsem olyan körülményes a bioétkezés?

Piszok meleg van, izzadok a konyhámban, hűtők, mosogatógép és a tűzhely is löki a hőt rám, na de az a melegkonyha átka...

Útlevelet ragadtam, becsomagoltam és elutaztam. Útjaim során arra voltam kíváncsi, hogy milyen ellátásban részesülhetünk a földön és a levegőben. Budapest, Amszterdam, Sanghaj és Delhi reptéri restijeit ettem és vásároltam végig.